2010. december 4., szombat

novemberi pénztárcák

3 megrendelésre, karácsonyra


2 meskás




3 pedig még félkészen várakozik

(inkább ff, mint esti műfény..)



magamnak, hogy új erőre kapjak

Nehezen kezdődött a novemberem.
Október végére túl nagy lett a hajtás, belázasodtam a kimerültségtől.
Pár napig a varrógép közelébe se akartam menni.
Apróságokkal tértem vissza, amiket kivételesen a magam örömére készítettem :).

Időm nem lett volna rá, de kedvem sem máshoz.



Pl. ezek készültek.

Az első fülbevalóm.



Kicsit feldobtam egy régi kabátom, kitűzőt is készítettem hozzá (rajta).



Ezeken kívül helyre raktam egy turkálós farmert és új huzatot kapott a székem.



Ez a pénztárca pedig szintén októberben készült, túlságosan tetszik nekem, így (egyenlőre) nálam marad.
:)

gólyás pelenkázótáska

.. Gergőnek, Illésnek, Juditnak és Attilának..


:)


Kedves Dorka - Lidércke segítsége nélkül nem jöhetett volna létre, nagyon köszönöm!


(szintén még októberben készült..)

utazó neszesszer

.. eredetileg szülőknek, végül inkább a gyerekeknek :)..
méretük nagyobb az átlagnál, kb. mint egy A4, ezért is neveztem el utazóknak, ha pl. a nagyszülőkhöz indul a család ;).. vártam, hogy jobb fotókat kapok (mint a sajátjaim), sajnos még nem érkeztek meg, de mivel még októberben készültek, hogy behozzam magam (hát már megint - még mindig), ezeket mutatom meg.


.. kívül hímeztem őket, hátul/belül zsebekkel láttam el.





2010. október 19., kedd

álcázva

Vannak napok, mikor úgy érzem, semmit sem csinálok helyesen.
Napok, mikor semmi sem sül el úgy, ahogy kellene, mikor semmi sem működik úgy, ahogy kellene.
Nem a megfelelő módon küldök egy ismeretlennek levelet, nem a helyes módon mondom el valakinek, hogy fontos nekem, nem elegendő önbizalommal lépek ki az ajtón, s minden mi végül marad, egy nyomasztó, folytogató hiányérzet.
Az elmaradt boldogság követelése. Vagy az - egy időre - újra feltöltődésé.


Ilyenkor becsukom magam mögött az ajtót, szobát rendezek, álcákat építek, biztonságot keresek. Varrógépem mögé bújva felejtek.



2010. október 10., vasárnap

a projekt

Kész. Úton van. És mégsem túl nagy.





A végeredmény pedig : 360. Az egyik szerencseszámom.