Vannak napok, mikor úgy érzem, semmit sem csinálok helyesen.
Napok, mikor semmi sem sül el úgy, ahogy kellene, mikor semmi sem működik úgy, ahogy kellene.
Nem a megfelelő módon küldök egy ismeretlennek levelet, nem a helyes módon mondom el valakinek, hogy fontos nekem, nem elegendő önbizalommal lépek ki az ajtón, s minden mi végül marad, egy nyomasztó, folytogató hiányérzet.
Az elmaradt boldogság követelése. Vagy az - egy időre - újra feltöltődésé.
Ilyenkor becsukom magam mögött az ajtót, szobát rendezek, álcákat építek, biztonságot keresek. Varrógépem mögé bújva felejtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése