magamnak, hogy új erőre kapjak

Nehezen kezdődött a novemberem.
Október végére túl nagy lett a hajtás, belázasodtam a kimerültségtől.
Pár napig a varrógép közelébe se akartam menni.
Apróságokkal tértem vissza, amiket kivételesen a magam örömére készítettem :).

Időm nem lett volna rá, de kedvem sem máshoz.



Pl. ezek készültek.

Az első fülbevalóm.

Kicsit feldobtam egy régi kabátom, kitűzőt is készítettem hozzá (rajta).

Ezeken kívül helyre raktam egy turkálós farmert és új huzatot kapott a székem.

Ez a pénztárca pedig szintén októberben készült, túlságosan tetszik nekem, így (egyenlőre) nálam marad.

:)

gólyás pelenkázótáska

.. Gergőnek, Illésnek, Juditnak és Attilának..

:)

Kedves Dorka - Lidércke segítsége nélkül nem jöhetett volna létre, nagyon köszönöm!

(szintén még októberben készült..)

utazó neszesszer

.. eredetileg szülőknek, végül inkább a gyerekeknek :)..

méretük nagyobb az átlagnál, kb. mint egy A4, ezért is neveztem el utazóknak, ha pl. a nagyszülőkhöz indul a család ;).. vártam, hogy jobb fotókat kapok (mint a sajátjaim), sajnos még nem érkeztek meg, de mivel még októberben készültek, hogy behozzam magam (hát már megint - még mindig), ezeket mutatom meg.

.. kívül hímeztem őket, hátul/belül zsebekkel láttam el.

holnap útnak induló pénztárca,

egy kis meglepetéssel a hosszú várakozásért.

álcázva

Vannak napok, mikor úgy érzem, semmit sem csinálok helyesen.

Napok, mikor semmi sem sül el úgy, ahogy kellene, mikor semmi sem működik úgy, ahogy kellene.

Nem a megfelelő módon küldök egy ismeretlennek levelet, nem a helyes módon mondom el valakinek, hogy fontos nekem, nem elegendő önbizalommal lépek ki az ajtón, s minden mi végül marad, egy nyomasztó, folytogató hiányérzet.

Az elmaradt boldogság követelése. Vagy az - egy időre - újra feltöltődésé.

Ilyenkor becsukom magam mögött az ajtót, szobát rendezek, álcákat építek, biztonságot keresek. Varrógépem mögé bújva felejtek.

a projekt

Kész. Úton van. És mégsem túl nagy.

A végeredmény pedig : 360. Az egyik szerencseszámom.

utazótáska projekt

Nővérem bejelentette, elutazik.
Most már tényleg.
Illetve nem is elutazik, hiszen akkor belátható időn belül visszajönne..
Elköltözik.
ÁTMENETILEG lakóhelyet vált. És országot.
Ha már nem mehetek vele, hogy vigyázzak rá, szerettem volna legalább valamit készíteni neki, amit magával vihet.
A választás természetesen táskára esett, tudtam, amennyire szeret :), biztos vinne egyet, akkor már legyen egy olyan, amely szerintem egy eső - és lopás - ország biztos.
Nem mintha így beskatulyáznám Angliát, de most ez lett a 2 fő szempont.
Ezeket követte, hogy legújabb 'kedvenc' színének megfelelően nagyrészt fekete legyen, de hogy mégsem unalmas, akkor még kék (amiket én azért még kibővítettem :)). A fehérről pedig lebeszéltem.
Megszámoltam (szőrszálhasogatóan - ha már valahogy, akkor úgy - pl. 1 patent az 4 darab), összesen 337 darabból áll. Három nap varrás után a jelenlegi állás 46 darab.

A fénykép még korábban készült, de legalább kiderül róla, miért (is) magas ennyire a szám. Ilyen lett a belseje.

Most már alapjában véve 2 nagy részből áll - külseje + belseje - viszont azokat egyenlőre gőzöm sincs hogyan varrom össze.

Mivel csak 15 kg lehet a bőrönd, az volt a tervem, hogy ez legyen jó nagy, majd ezt is megpakolja és felviszi a gépre. Hát még a jó nagynál is nagyobb lehet. Így lett belőle "utazó táska" - hogy nyugtassam magam, van amire még jó lehet.

Most pihenek, érzem, hogy elfáradtam.