2010. szeptember 30., csütörtök

Próbálnám behozni magam..

..de még így is mindig közbejön valami.


Nem is tudom, lehetséges egyáltalán nagyobb mennyiségű elmaradt bejegyzést, napot, érzést bepótolni? Amerre mostanában jártam, mondogattam magamban - szinte tényleg hallottam ahogy fogalmazódnak bennem a mondatok - mit hogyan írnék le. Mára ezek a gondolatok elvesztek.


Ami a legtöbb időmet vette el (a "hivatalos" munkámon kívül, melynek megünneplése is egyenlőre elmaradt, legalábbis úgy igazából) egy festészeti pályázat volt, tegnapelőtt küldtem el végre a jelentkezésem. Gondolom egész festményt publikálni nem volna jó ötlet, így marad egy részlet (mely még a kelleténél is kevesebbet árul el :)). Az első a "versenyző", másik kettő párhuzamosan készült.













Elmulasztottam - most már pontosan 68 (!!) napja - egy fontos tennivalót.

Egy tehetséges tervezőgrafikus ismerősemet, Zsófit szeretném megemlíteni, akinek nagyrészt a "létrejöttömet" is köszönhetem.

Íme a kisarculat, amit készített nekem, nehezen tudnék elképzelni jobbat.








Párommal nemrég esküvőn voltunk, melyre vettem egy ruhát és a tapasztalatomat szeretném megosztani.

Egy márkás boltban találtam rá, 50% kedvezménnyel árulták, de még így sem nevezném olcsónak. Mivel rögtön megtetszett, időm sem volt sok és esélyét sem láttam annak, hogy mást találjak, megvettem annak ellenére, hogy tudtam alakítanom kell rajta, egy mérettel nagyobb volt a kelleténél. Eléggé meglepett, amit otthon fejtés közben láttam. Nem tudom mi lenne elég szemléletes, de talán ha azt mondom, hogy még a kínai ruhák is jobban - szebben vannak megvarrva, közel járhatok.

A saját magam által varrt ruhákkal olyannyira kritikus vagyok, hogy egy apró hiba is eltántorít (úgy gondolom azért nem fog elkelni), elbizonytalanodom, kevesebbet kérnék érte. (Ilyenkor jön párom és "helyrerak".) Ez a ruha viszont közelről nézve kb. úgy nézett ki, mintha egy kezdő varrta volna, vagy még rosszabb és az emberek mégis megveszik, sőt horribilis áron!


Tanulság számomra, igenis merjünk bátran (több) pénzt kérni a munkánkért! Amit az üzletben árulnak, fele annyira sem tökéletes!!!






A gumis részt varrtam meg én újból, a közelebbi részleten még látszik egy eredeti varrás.






Egyébként a ruha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nyakba kötős megoldás tényleg nem táncparkettre való. De legalább van olyan bő, hogy annyit ehettem benne, amennyit csak szerettem volna ;).



Készült hozzá viszont gyorsan egy táska, mert az nem volt :).

Nem szerettem volna, hogy az is fekete legyen, így inkább a ruha mintájához hasonlót próbáltam rá hímezni (nem mintha annyira tudnék...). Nagy előrelépés - végre mágneskapcsos!






És néhány részlet:







Elkészült időközben Levi nadrágja is, szerette is hordani (amíg még jó idő volt).





"Unalmasabb" napokon magamnak is gyorsan varrtam egy kantáros nadrágot, nem volt annyira fárasztó, a magaméra nem kell annyira odafigyelni. Műtermi nadrágnak készült, az anyag eleve festékfoltos ;). Az alját már nem volt lelkierőm felvarrni (a saját régebbi táskámon már vagy 3 hónapja nincs gomb... ezek a marháranincskedvemhozzá utolsó lépések :)).. majd egyszer.
Azóta is állandóan ebben lógok.







Mára ennyi elég..

Nemsokára 7 óra, nyomoljunk mind PunkyJazz oldalára! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése