2010. október 19., kedd

álcázva

Vannak napok, mikor úgy érzem, semmit sem csinálok helyesen.
Napok, mikor semmi sem sül el úgy, ahogy kellene, mikor semmi sem működik úgy, ahogy kellene.
Nem a megfelelő módon küldök egy ismeretlennek levelet, nem a helyes módon mondom el valakinek, hogy fontos nekem, nem elegendő önbizalommal lépek ki az ajtón, s minden mi végül marad, egy nyomasztó, folytogató hiányérzet.
Az elmaradt boldogság követelése. Vagy az - egy időre - újra feltöltődésé.


Ilyenkor becsukom magam mögött az ajtót, szobát rendezek, álcákat építek, biztonságot keresek. Varrógépem mögé bújva felejtek.



2010. október 10., vasárnap

a projekt

Kész. Úton van. És mégsem túl nagy.





A végeredmény pedig : 360. Az egyik szerencseszámom.

2010. október 3., vasárnap

utazótáska projekt

Nővérem bejelentette, elutazik.
Most már tényleg.
Illetve nem is elutazik, hiszen akkor belátható időn belül visszajönne..
Elköltözik.
ÁTMENETILEG lakóhelyet vált. És országot.
Ha már nem mehetek vele, hogy vigyázzak rá, szerettem volna legalább valamit készíteni neki, amit magával vihet.
A választás természetesen táskára esett, tudtam, amennyire szeret :), biztos vinne egyet, akkor már legyen egy olyan, amely szerintem egy eső - és lopás - ország biztos.
Nem mintha így beskatulyáznám Angliát, de most ez lett a 2 fő szempont.
Ezeket követte, hogy legújabb 'kedvenc' színének megfelelően nagyrészt fekete legyen, de hogy mégsem unalmas, akkor még kék (amiket én azért még kibővítettem :)). A fehérről pedig lebeszéltem.
Megszámoltam (szőrszálhasogatóan - ha már valahogy, akkor úgy - pl. 1 patent az 4 darab), összesen 337 darabból áll. Három nap varrás után a jelenlegi állás 46 darab.



A fénykép még korábban készült, de legalább kiderül róla, miért (is) magas ennyire a szám. Ilyen lett a belseje.

Most már alapjában véve 2 nagy részből áll - külseje + belseje - viszont azokat egyenlőre gőzöm sincs hogyan varrom össze.

Mivel csak 15 kg lehet a bőrönd, az volt a tervem, hogy ez legyen jó nagy, majd ezt is megpakolja és felviszi a gépre. Hát még a jó nagynál is nagyobb lehet. Így lett belőle "utazó táska" - hogy nyugtassam magam, van amire még jó lehet.

Most pihenek, érzem, hogy elfáradtam.